Majori Majális beszámoló

Majorális 2010 - képgaléria 2010.05.01. tulajdonos: Gábor

Fekete Orsi beszámolója

Plébániánkon idén is megrendezésre került az egyházközségi majális, amit május 1-jén tartottunk hagyományainkhoz híven a Sztrilich Pál Cserkészparkban.

Ebben az évben is nagyon sok izgalmas, sokszínű programmal készültünk az odalátogatók számára. Igyekeztünk minden korosztály számára tervezni, hogy kicsiknek és nagyoknak, fiataloknak és idősebbeknek is egy felejthetetlen élmény legyen ez a szombati nap.

Mi, akik részt vettünk a szervezésben, már a péntek esténket a helyszínen töltöttük. Jó hangulatban krumplit hámoztunk, húst daraboltunk, könnyek között hagymát pucoltunk és csokit kötöztünk. Ez a jó hangulatú este megalapozta a másnapi vidámságot.

Szombaton nagy lelkesedéssel és izgalommal vártuk a résztvevőket. Akik ellátogattak a cserkészparkba sok programból választhattak. A legkisebbek nyuszit simogathattak, vagy körjátékozhattak, a nagyobbak különböző ügyességi és versenyjátékokban mutathatták meg, mennyire kitartóak és ügyesek. Idén is központi helyen volt az arcfestés, ahol sok-sok apróság várta ki sorát azért, hogy valamilyen csodaszép arcot varázsoljanak neki. A vállalkozó kedvű felnőttek és gyerekek csapatokat alkotva mérkőztek meg egymással a palacsintasütő versenyen, melynek értékelésében egy meghívott zsűri vett részt. Nagy megtiszteltetés számunkra, hogy Auguszt József mestercukrász elfogadta felkérésünket, és vállalta a zsűri elnök szerepét. Délben közös szentmisén vettünk részt, amelyet Zoltán atya és István atya mutatott be.

A közös ebéd elfogyasztása után a gyerekek egy tréfás mesét tekinthettek meg plébániánk fiataljainak előadásában. Ilók és Mihók története boldog befejezésének megünnepléseként egy nagy táncmulatság kezdődött, amelybe bárki kedve szerint bekapcsolódhatott. A talpalávalót a Botlik zenekar biztosította, akik a csökkenő létszám ellenére kitartóan, jókedvűen húzták a jobbnál jobb muzsikát.

A nap végén közösen adtunk hálát a Jó Istennek ezért a szép napért, a csodálatos időért, a jó kedvünkért és egymásért. A közös hálaadás után jóízű fáradsággal, de sok – sok szép élménnyel, felejthetetlen emlékekkel tért haza mindenki otthonába, azzal a reménnyel a szívében, hogy jövőre ismét eltölthetünk együtt egy szép, napsütéses májusi napot a Sztrilich Pál Cserkész Parkban.

Zsófi beszámolója

Andris fiunk április utolsó  hetében csak azért nem kezdte meg a visszaszámlálást, mert még egyáltalán nem tud visszafelé számolni. Előre is csak annyit, hogy a hét végén ígérkező programig mennyit kell aludni. Április utolsó kismiséjétől a majálisig például hatot – vagyis „nagyonsokat…!” De azért csak megértük ezt a holnapot is, és nagy lendülettel indultunk Adyligetre, ahol – ahogy fiam hitte – palacsinták várnak minket. Hogy a sütőverseny csak egy lesz a sok program közül, és hogy végül a rengeteg esemény közt jóízűen befalt gulyástól gondolni sem tudtunk palacsintára (amiből azért végül csak kaptak némi ízelítőt a gyerekek), azt reggel még egyikünk sem sejtette.

Amint megérkeztünk, máris egy sorverseny közepén találtuk magunkat. A cserkészek igencsak kitettek magukért mind a szervezői, mind a sportolói oldalon, s külön öröm volt látni, ahogy legkisebbjeink kivirultak a rájuk szabott feladatok felelőssége s a nagyok sportszerű szurkolása alatt.

Míg ezután a fiúk-férfiak komolyabb sportba kezdtek a réten, az árnyékos tető alatt a legkisebbek dudorásztak a baba-muzsikára, az ügyeskedni vágyó óvodások és iskolások pedig számtalan trükkös-mesés feladatban próbálhatták ki magukat egy-egy fiatal irányításával. Volt ott papírhal-horgászat, vaníliáskarikaevő-verseny, gurulódió-törés, nyuszisimogató… és ki tudja, még milyen csuda, amivel a kicsik megkereshették betevő pontjaikat, melyekért aztán csemegét szedhettek maguknak az örökké termő csokifáról.

Az idősebbek kipróbálhatták magukat csoportos nyílttűzi palacsintasütő- és ízesítő versenyen (a rangos ítészekből álló zsüri elnöke Auguszt József volt), betekintést kaphattak a már igencsak készülődő Városmajori Családos Tábor kulisszái mögé, a legléhábbak pedig remek házi sör mellett elmélkedhettek a közösségi élet mibenlétéről.

A nap közepén szentmisével adtunk hálát az együttlétért és – Munkás Szt. József ünnepe lévén – a munkáért, amit hittel és hálával fogadni és végezni felnőtt életünk nagy feladata, nagy lehetősége.

Ebéd után a közös vidámság ideje következett: a fiatalok a bolondos Mihók meséjének előadásával örvendeztették meg a kicsiket, az előadás után pedig közös táncházban rophatta apraja és nagyja, amíg bírták a zenészek.

Csak mikor már vége volt a napnak, és pilledő gyerekeink a maradék csokikat lesték a csokifa felső ágai közt, kezdtük együtt látni a napközben szerteszéjjel tevékenykedő stábot, akik bizony már előző este óta készítették-díszítették a helyszínt, hogy a hosszú szervezés után levezényelt Majori Majális tényleg az lehessen számunkra, aminek ők szánták: nem a munkájuk, de mindannyiunk közösségének szép ünnepe, vidám együttörülés annak a sokszínűségnek, amit a Jóistentől egymásban kaptunk, mi városmajoriak.

Köszönjük!