OTTHON-TEREMTÉS a családos táborban - 2016


Nyár lévén bátran kezdhetem kis beszámolómat gyümölcsökkel: a majori családos táborok fantasztikusan bő termésű mennyei gyümölcsöket teremtek a plébániai közösségnek az elmúlt közel másfél évtizedben. Ezért egyre nőtt bennem az aggodalom az idei tábor körüli év eleji bizonytalanságok láttán, hogy idén elmarad… szerencsére mindez arra ösztökélt, hogy kitartóan imádkozzam: idén is legyen szüret a majori gyümölcsöskertben…

…és a fölülről jövő meghívást Kövesdy Zsolt atya megkapta, aki Riesz Benivel karöltve elhatározta, hogy megszervezik a tábort… Még az a kihívás sem rémisztette el őket, hogy kb. három hónappal a tábor kezdete előtt nem volt olyan részlete a szervezésnek, ami biztos lett volna… helyszín, résztvevők, költségvetés, … nem utolsósorban, az időpont…

Végül csak-csak összeállt a szervezőcsapat, hogy belevágjon az evangéliumi otthonteremtés projektjébe… Erre hívta a közel három tucat családot az idei tábor mottója: Teremts otthont Nekem! – hogyan találok otthonra önmagamban, a párkapcsolatomban és szerepeimben, hogyan lesz a lakásunkból otthon és hogyan adhat otthont számunkra a közösség… végül, de a legelső sorban: hogyan leljen otthonra az Úr a szívemben…

A megszokott csattogóvölgyi helyszín azonban idén nem állt a megfelelő időpontban rendelkezésre… így végül a tatai faházas táborban „találtunk otthonra”… amely nem csak a résztvevők szeretete, egymásra való odafigyelése miatt lett a várakozásokhoz képest is jó kis otthonunk, hanem a megfelelő körülmények, az egész jó koszt és a kedves személyzet miatt is…

Reggelente a gyermekeket a pesztrák külön foglalkozásokra vitték, miután a központi nagy rendezvényteremben, a „Csillag”-ban Zoltán és Zsolt atyák szentmisét mutattak be… Különleges lelki élményt adott a közösség felnőtt tagjainak meghitt és elmélyült imádsága. A szentmisék szentbeszédei az irgalmasság cselekedeteiről szóltak és a kis családos csoportokat is erről neveztük el… Palást, Szabadítás, Kenyér, Forrás, Hajlék, Gyógyír…

Két fiatal házaspár tanúságtételéből is tanulhattunk arról, hogy fizikai és gyakorlati lakhatási és életszervezési erőfeszítések mellett ők hogyan ismerték fel az „otthon-teremtés lelkiségét”… az igazi OTTHON-nak önmagunk, párunk, családunk, a szomszédság és a közösséghez tartozás is alapvető építő elemei… Kiscsoportban rövid kis hatásos lelki gyakorlatok segítségével magunkkal is foglalkoztunk, hogyan találunk otthonra önmagunkban… Egyik délelőtt a férfiak és nők külön-külön összeszedték, hogy mindennapokban miből vesszük észre, hogy szeret a párom… Két hosszú lista került egymás mellé az egymással szembeni elvárásokból… délután magukra maradhattak a párok, hogy egyeztessék egymással a közös halmazt smiley… Találós kérdés: a férfiak vagy a nők listáján szerepelt a „bólogatás”?

A nagy tatai futball bajnokságra a családos csoportok csapatai vonultak fel. Egy híres reggeli torna specialista vezetésével kollektív bemelegítésre került sor „Ez az éjjel soha nem érhet véget” című, a foci EB alatt méltán elhiresült diszkósláger ritmusára… Ezután érthetően a résztvevő csapatok teljesen transzba esve hajtották végig az egyenes kieséses rendszerben rendezett bajnokságot, amelyben anyukák és kicsinyek, apukákkal vállvetve (?), sőt még nagyapák is kergették a lasztit… A levezető testmozgást a fittnesz-guru Ágó irányította a „Jönnek a törpök” aerobik slágerére a nézők bevonásával…

Kicsinyeink szájtátva nézték a egyik nap délután a bábszínházat és minden este élvezettel hallgatták a meséket Manócskával és Mazsolával… Napközben a pesztrák szeretetteljesen pátyolgatták és foglalkoztatták őket. A megérkezés után tizenéves gyermekeink lepleket kaptak a nyakukba és hirtelen szuperhősökké változtak át, hogy azután felejthetetlen tábori élményeket kapjanak és adjanak… Kamasz gyerkőceink elégedettségét bizonyítja, hogy a záró programra „Ez a tábor soha nem érhet véget” című ’rap’ előadással készültek… Minden fiatalnak, aki részt vállalt a gyermekek és kamaszok tábori programjaiban, ezúton is külön köszönjük!

Végül ebben az ütött-kopott tatai táborban idén is virágba borult és bő termést hozott majori közösségünk kis gyümölcsös kertje… És a tábori otthonteremtés olyan jól sikerült, hogy lakókörülményeink végül egy „úszómedencével” full extrásra is kiegészültek: a táborhoz közeli tatai tóparton hatalmas közös strandolást csaptunk, apraja-nagyja önfeledten pancsolt, vizibirkózott, labdázott…

Ebben a táborban csodálatos biztatást kaptunk arra, hogy bátran hívjuk a Szentlelket és engedjük Neki, hogy olyan otthont teremtsen a szívünkben, amely Jézusnak a mennyei otthonról szóló ígéretét hordozza: „Ne nyugtalankodjék szívetek! Higgyetek az Istenben, és bennem is higgyetek. Atyám házában sok hely van, ha nem úgy volna, megmondtam volna, hiszen azért megyek, hogy helyet készítsek nektek.”

Minden adományozónak külön köszönjük, hogy a tábort a templomi gyűjtéskor támogatta!
Isten fizesse meg hozzájárulásukat az evangéliumi otthonteremtési projekthez!