Paray-i élmény: Sára


Paray le Monial, Te isteni csodák színhelye

Varga Rézi barátnőmmel együtt, kiskorúként (így felnőttekre bízva) mentünk el Paray le Monialba, ahová még kb. 50, a plébániánkhoz tartozó, nagyon kedves ember is jött. Fogarasi Kata és Fábi, Almásy Kati és Csépányi Gábor atya voltak a magyarok főszervezői, és meg kell hogy mondjam, nagyszerűen csinálták. Semmi, de még csak minimális fennakadás sem volt! Az Úr irányította, segítette őket munkájukban!

Én személy szerint olyasmire számítottam, mint egy Nagymarosi Ifjúsági Találkozó (amin már kétszer is részt vehettem). Aki tudja, az milyen, azt még csak elképzelni sem tudja, mennyivel szebb és nagyobb élmény lehet egy ahhoz hasonló, 5 napos lelkigyakorlat. Minden reggel francia muzsikára ébredtünk, ezt hallgathattuk reggeli közben is, majd a dicsőítés következett. Egy órás előadás után volt a mindennapi mise, majd az ebéd (ahol a magyar csapat kétszer is segített ennivalót osztani). Ezután a kiscsoporttal elmélkedhettünk, beszélgethettünk az elmúlt napról (amit csak a magyarok között szerveztek meg), majd fakultációkon vehettünk részt. Fél 7től zenghettük együtt a franciákkal a vesperást a gyönyörű, nagyon régi, de kiváló akusztikájú bazilikában. Az angyali éneket a vacsora követte, ami a legbőségesebb étkezés volt. Végül, de nem utolsó sorban pedig esti dicsőítések következtek és a tanúságtételek, amik nagyon szépek voltak és nagyon erős Isten-élményt nyújtottak. Minden nap, reggeltől estig fordított nekünk Madocsai Bea, aki a munkája mellett részt is vett a lelkigyakorlaton. Szabad ideje mindenkinek akkor volt, amikor csak akarta, szüksége volt rá. Bármikor el lehetett menni gyónni, elmélkedni, gondolkodni, az Oltáriszentséget imádni, vagy csak sétálni egyet az apró, festői szépségű városkában.

Rézivel különösen is megérintett minket az Úr! Minden nap hallhattuk az Ismeret Szavát, ami olyasmi, mint egy prófécia, valaki a Szentlélek által örömhírt közöl, de nem tudja, hogy kinek, nem ismeri az illetőt, így a 4000 embernek mondja el (ennyien voltunk ugyanis Paray-ban). Csütörtök este arról beszélgetünk Rézivel, hogy mennyire csodás és hihetetlenül jó itt, de félünk attól, hogy a lelkesedés elmarad majd otthon, és nem fogjuk tudni átélni ezt a nagy-nagy örömöt a megszokott, „régi” életünkben. Másnap reggel, megütötte a fülünket ez az Ismeret Szava: „Sokan vannak itt, akik nagyon jól érzik itt magukat, de úgy gondolják, ha hazamennek, minden marad a régiben, és ezt nem szeretnék. Az Úr azt üzeni nekik, hogy erőt ad arra, hogy a régi helyett olyanná válhasson az életük, amilyenné szeretnék, ne féljenek, legyenek nyugodtak, mert igazgyöngyökké válnak a körülöttük élők számára.” Hihetetlen érzés volt ezt hallani. Rögtön egymásra néztünk és tudtuk, hogy ez nekünk, mindkettőnknek szól!!

Mikor hazafelé mentünk a buszon, lehetett tanúságot tenni. Rézi mondta, hogy mindig is szerette volna, ha kap egy Ismeret Szavát, és így megtudhatja, hogy Isten szól hozzá. Pont így éreztem én is! Ebből különösen is megérthettük, hogy a Jóisten minket egyenként nagyon, de nagyon szeret! És ez nem csak velünk van így!

Hálásan köszönöm mindenkinek a csodálatos élményeket, főleg a szervezőknek, és a főszervezőnek: a teremtő és gondviselő Istennek!

vissza a beszámolóhoz >>