Paray-i élmény: Cili


Szeretném én is megköszönni a Városmajori Jézus Szíveseknek, hogy megszervezték ezt a csodálatos utat. Az egész út alatt éreztem a Gondviselést. Utolsó pillanatban csöppentem a buszba, Ildinek köszönhetően, aki mondta, hogy még van egy hely, és én, aki máskor olyan nehezen döntök, habozás nélkül igent mondtam, mert éreztem, hogy ott a helyem.

Fábi rugalmassága, és az egész társaság összetétele már az első pillanatban nagyon szimpatikus volt, lehetett érezni, hogy egy élő közösségbe csöppentem. Nagyon örültem, hogy két pap is jelen volt velünk, Gábor atya fiatalos lendülete már a buszon meghódított és Zoltán atya csendesebb, de szelíd jelenléte az igazi bölcs pásztort jelenítette meg számomra. A találkozó nagyon megérintett, örültem, hogy megismerhettem az Emmanuel közösség illusztris tagjait és igazi felfedezés volt Pierre Goursat alakja.
Az, hogy fordíthattam még mélyebbé tette a közösség élményemet, mert olyan kedves visszajelzéseket kaptam, hogy akkor is, amikor kicsit elszigetelve ültem a fordítóknak kijelölt helységben, rájöttem, hogy a szolgálat micsoda erőt ad. Ebben jó volt látni Madocsai Bea példáját.
Sok apró részletben tapasztaltam, mennyi munka folyt a háttérben és, hogy mindezt micsoda odaadottság kisért. Úgy gondolom az erős imaháttér és a hosszú készülődés gyümölcse volt mindez és hiszem, hogy ez még folytatódik.

Örültem annak is, hogy voltak velünk fiatalok és idősek, párok és egyedülállók, és, hogy olyan őszintén lehetett beszélgetni. A mi buszunk tanúságtételei is ékesszólóak voltak. A közös éneklésben és a konyhai szolgálatban olyan fiatalos lendület hatott át mindenkit, hogy az idősebbeket is fiatalnak éreztem, mert a Lélek megfiatalított mindenkit. Csoda volt ez az út, mert mindenki beleadta a saját személyiségét és lelkét és ezt nagyon jó volt megélni. Az egyház élő kövei voltunk mindannyian. Istené a dicsőség!

Hálatelt szívvel: Cili

vissza a beszámolóhoz >>