PÜSPÖKI SZÉKHELYEK - 2011 - PÉCS

Hatodik alkalommal indult el a városmajor családos közössége a VÁKE szervezésében, hogy egy püspöki székhelyet meglátogasson. Ezúttal Pécs volt úti célunk, két napra, ahogy az már tavasszal, Szegedről hazafelé tartva felmerült.
Férjemmel nagyon vártuk ezt az utat, több évvel ezelőtt rendszeres vendégei voltunk Pécs városának és a Mecseknek. Kíváncsiak voltunk, milyen változások történtek a városban. Nagy élmény volt újra Pécsett lenni, ismét bejárni a belvárost, és rácsodálkozni egy-egy eddig nem ismert alkotásra, városrészre.
Mint korábban, utazásunk kényelmét most is a Homm Kft biztosította, köszönet Hidvégi Máténak, hogy oly türelemmel vezette végig utunkat.
Pécsre érkezve, a Barbakánnál már várt minket a Ciszterci Rend Nagy Lajos Gimnáziumának történelem tanára, Czeininger Tamás, akiről hamar kiderült, hogy nemcsak kiváló történelmi ismeretei vannak, hanem igazi lokálpatrióta. Nagy élvezettel hallgattuk, amit idegenvezetése során elmondott nekünk: a városról, a várról, a bazilikáról, az ókeresztény sírkamrákról, a Dzsámiról, a főtérről, a gimnáziumról, a Zsolnay negyedről. A gimnázium előadótermében képeken mutatta be Pécs legrégebben lakott részét, a Jakab-hegyet.
Ebédünk után újra útra keltünk, várt bennünket Udvardy György püspök úr, aki több titulusa mellett a VÁKE fővédnöke is. A püspöki palotában fura érzés fogott el, amikor megtudtam, hogy a szőnyegen, amin mi is állunk II. János Pál pápa állt, amikor ide látogatott, és a pécsi reptéren mondott misét. Az épület bejáratánál plakett jelzi, hogy Őszentsége vendége volt a palotának. Köszönjük a püspök úrnak, hogy vendégül látott bennünket!
A palotából átsétáltunk a bazilikába, amit ismét Czeininger Tamás mutatott be nekünk. Érdekes volt a melléktemplomban található vörös márványból készült oltárkép, melyet a török időkben fallal takartak, hogy az emberábrázolások miatt a török ne rongálja meg.
A Zsolnay negyedben gyermekeink a pesztrákkal (István atya, Jakab,) elmentek a Bóbita bábszínházba, ahol megnézték Csajkovszkij: Diótörő darabját. Mi felnőttek megtekintettük a Zsolnay mauzóleumot, és a művész család porcelánjainak sokféleségét bemutató hatalmas gyűjteményt, melyet Gyugyi Lászlónak köszönhet a város. Elkápráztatott bennünket a sok szépség, néhányan talán eljátszottunk a gondolattal, hogy melyik illene a lakásunkba, legméltóbb helyen azonban mégis Zsolnay negyedben van, mely a család birtokán, épületeiben került kialakításra.
A felnőttek nagy örömére a bábszínház büféjében finom kávét árultak, ez viszont pesztráinkat gondolkoztatta el, hogyan tudnák gyermekeink energiáit lekötni. Előbb „Adj király katonát!” játszottak, majd következett a „bencés rögbi”. S ekkor feladatuk még nem ért végett, sőt most kezdődött el igazán! Mi szülök kimenőt kaptunk, gyermekeink a pesztrákkal megvacsoráztak, fociztak, pingpongoztak, mosakodtak és lefeküdtek aludni szállásunkon, a Nagy Lajos Gimnázium kollégiumában. Köszönjük, pesztrák!
Mi felnőttek elbuszoztunk Villányba, a Polgár pincészetbe, ahol finom, ízletes vacsora és zamatosnál zamatosabb borok vártak bennünket! Megtekintettük a pincerendszert, melyet átitatott a borok illata, és eszembe juttatta nagyapám borospincéjét is. Engedjétek meg, hogy a borok felsorolását mellőzzem, de bátran ajánlom, ha arra jársz, térj be a Polgár Fogadóba! A borok tárlatvezetését Polgár Katalin asszony vezette. Köszönjük neki is ezt a kiváló estét. Befejezésül tortával köszöntöttük a születésnapot ünneplőket, így a 21 éves VÁKE-t is. Isten Éltesse még sokáig az egyesületet!
Ébredés, reggeli, búcsú a kollégiumtól, pakolás a buszba, és séta a ferences templomig, ahol István atya mondta a szentmisét a pécsi polgároknak és nekünk. Utoljára jártunk a Barbakánnál, ezután elhagytuk Pécset, majd rövid buszozás után Siklós váránál folytattuk kulturális sétánkat.
Türelmes tárlatvezetőnk megvárta, míg mindenki elfogyasztja kávéját, kakaóját, s kezdődhetett az „időutazás”. A várat a közelmúltban újították fel. Érdekes volt bejárni, mert emlékeinkben felvillant a Tenkes Kapitánya című film egy-egy jelenete, kurucok, labancok egyaránt. Láttuk a börtönt, láttunk korabeli bútorokat, fegyvereket, megnéztük a rózsakertet, a képtárat, valamint a kápolnát.
Egy belvárosi étteremben fogyasztottuk el ebédünket, majd meglátogattuk a máriagyűdi székesegyházat, ahol a helyi kántor úr mesélte el a templom történetét. Már csak a hazaút várt ránk.
Hálásak vagyunk ezért a tartalmas két napért. Vendéglátóinkat egy Nagy Kállai Kriszta és Czétényi János által készített Bibliai naptárral, illetve a Városmajori templomról szóló füzettel ajándékoztuk meg, de a legnagyobb köszönet Hegyi Lacit illeti, aki megszervezte a kirándulást, továbbá az Egyesületet, a családoknak nyújtott anyagi segítségért is.
JSZE

Fotók: Almásy Cecília

https://picasaweb.google.com/104599362232130927521/PuspokiSzekhelyekPecs...

Fotók: Jandó Szilvia

https://picasaweb.google.com/102467442778756958100/PECS2011November?auth...