"MAGYAR FERENC atya" Émlékkirándulás 2011. - beszámoló+f.képek

Emlékkirándulás Feri atya tiszteletére
(Nagymaros – Köves mező, 2011. október 15.)

1991-től 1997-ig volt egy káplánunk a Majorban. Nyíltszívű, szókimondó, Isten kertjében szolgáló, gitározni és énekelni szerető jó barátunk. Az ifjúságot összekovácsolta, hittantáborok, határon túli utak és segélyakciók, esküvői alkalmak, énekelgetések szép emlékét őrizzük szívünkben róla. Emlékét őrzi a templomunk előtt nődögélő, az ifjúság által ültetett kis fa is.

Hat éve elindítottunk egy hagyományt: minden ősszel egy napon, a Feri atya halálának évfordulójához közeli hétvégén elkirándulunk Nagymarosra, ahol Feri atya kezdte papi pályáját.

A Köves mezőn gyülekeztünk az idén is. Amikor a többség megérkezett, már pirult a bográcsban a hagyma, ragyogott a nap, és az érkezőket forró kávé és nagy ölelések várták.
Több régi barát egyedül itt találkozik évente egyszer egymással, és vannak olyan visszajáró családok is, akik tavaly vagy előtte jól érezték magukat közösségünkben.

Amíg mindenki befutott, nekiláttunk segédkezni Szeghy Péter főszakácsunknak. Hihetetlenül gyorsan elkészültünk a zöldségpucolással. Csemetéink nagy élvezettel tisztították, vágták a répát – némelyikük életében először. A lelkesedés annyira nagy volt, hogy mire feleszméltünk, a szükségesnél fél zsákkal több krumplit aprítottunk fel.

Az utolsó befutókat még megvártuk, aztán, szakácsunkat otthagyva a tűz melegénél, elindultunk megmászni a nagy hegyet, fel a Juliánusz kilátóig. A szülőket kicsit megizzasztotta az emelkedő, de gyermekeink friss erővel, méterekkel előttünk, szinte futva értek fel. Mi inkább túratársainkkal – mikor ki szegődött mellénk, sétálós, beszélgetős, ráérős tempóban haladtunk. Fenn a Dunakanyar látványa újra lenyűgözött mindenkit. A kilátóból Gyopár megmutatta szülőházát Visegrádon, Misi barátunk régi táborozásokra emlékezett a Duna túlsó partján.

Lefelé sem volt könnyű az ereszkedés, de segítettük egymást. Mire leértünk, elkészült a gulyás is. Rövid ima után jót lakmároztunk az erdő szélén, ragyogó napsütésben. Az ebédről csak annyit, hogy minden tányérból az utolsó cseppig kikanalaztuk a fenséges ételt.

Rövid pihenő után, gyermekeink segítségével oltárt terítettünk. Zsolt atya (a mi Zsoltink) sok lelkes kis ministránst bevonva, a szentmisét Feri atya emlékének és családjainkért ajánlotta fel. Számomra megható volt újra énekelni Feri atya egyik kedves dalát:

Köszönöm Uram, mit eddig adtál énnekem,
Köszönöm Uram, hogy megóvtad az életem.
Köszönöm Uram, a jókedvet és a bánatot,
Köszönöm Uram, hogy a Te gyermeked vagyok.
Engedd, hogy énekeljem még dicséreted,
Engedd, hogy szolgálhassak még egy kicsit neked.

Fogadd el Uram, az ostya fehér kenyerét,
Fogadd el Uram szolgáidnak életét.
Fogadd el Uram, a kehely bort, amit átadunk,
Fogadd el Uram, és Tegyél sok jót általunk!
Engedd, hogy énekeljem még dicséreted,
Engedd, hogy szolgálhassak még egy kicsit neked…

A lemenőben lévő nap hevében még egy kis focizás is elkezdődött, aminek a végén már együtt rúgta mindenki a lasztit, gyerekek, apukák, anyukák.
Jövőre, veletek, ugyanitt!

Gondviselő Istenünk!
Köszönjük Neked, hogy újra megtapasztalhattuk, hogy ha Neked tetsző cél érdekében képesek vagyunk áldozatot hozni, akkor Te áldásodat adod és megsokszorozod a kegyelmeket.
Köszönjük Neked a napsütést és az együttlét örömét. Ámen!

A szervezők nevében:
Kövesdy Marcsi

A képek megtekinthetők:

https://picasaweb.google.com/100990627068158590770/FeriAtyaEmlekturaNagy...